Home Download Print
- Search Tartalomjegyzék +
   
 



Az új gazdaság régi szabálya

A 

Microsoft-per elsõ érdemi döntése óta Bill Gates csaknem 38 milliárd dollárját és a világ leggazdagabb embere címét veszítette el. A világ leggazdagabb emberévé Larry Ellison, az Oracle elnök-vezérigazgatója lépett elõ 52,25 milliárd dolláros vagyonával. Thomas Jackson bíró döntését 19 peres állam képviselõi, az államügyészek, további 120 jogi eljárás képviselõi és hasonló európai pereket kezdeményezõ jogászok tucatjai várták lélegzet-visszafojtva. Csak Bill Gates fogadta a döntést már-már közönyös nyugalommal. Egy óra múlva az ország másik végében a cég házi stúdiójában odaállt, pontosabban odaült a kamerák elé, cinikus mosollyal adva az amerikaiak tudtára, hogy õ mindent megtett a megegyezés sikeréért. Tette ezt annak az embernek a fölényes mosolyával, aki több biztos vásárlót tud maga körül, mint amennyi biztos szavazót a mindenkori amerikai elnök vagy elnökjelöltek. A döntés ellenére cége még mindig az amerikai közvélemény kétharmadának szimpátiáját élvezi. Talán ezért is lepte meg Gatest a tõzsde reagálása, amely viszont a szimpátiánál anyagiasabb érvekre fogékony. Az ítélethozatal óta akkora összeget bukott a neves üzletember, mint hazánk egyéves GDP-je. A tõzsdei veszteségek több nyugdíjalapot is megingattak.
Kinek jó a monopólium? A monopólium önmagában véve nem tiltott jelenség az Egyesült Államokban, ám az olykor mégis elõcitált törvény tiltja, hogy egy vállalatóriás az egyik piaci területen szerzett monopóliumát kihasználva erõnek erejével monopolisztikus szerepre törjön más területeken is. Egy termék piacát koncentráltnak nevezik, ha a piacvezetõ elsõ 4 vállalat részesedése meghaladja az 50 százalékot, vagy az elsõ 8 részesedése a 75 százalékot. A Microsoft egymagában 80 százalékot meghaladó piaci részesedéssel bír az asztali számítógépek operációs rendszereinek piacán, de az irodai csomagok és az internetböngészõk piacán is. Elsõ helyre, valamint 50 százalékot megközelítõ piaci részesedésre tett szert a hálózati operációs rendszerek piacán is, és ugyancsak teljes fronton harcol az elsõségért az internetkiszolgálók, az internetes médialejátszók és adatbázis-kezelõk terén. A bírói döntés azt látja bizonyítottnak, hogy a Microsoft felhasználta az operációs rendszerek terén szerzett monopóliumát arra, hogy az internetböngészõk piacán hasonló szerepre tegyen szert.

Üzleti praktikák

Gates szerint cége csupán a felhasználók javát akarja, és a közvélemény-kutatások szerint a vásárlók kétharmada egyet is ért ezzel, míg a Microsoft-gyûlölõk tábora csupán 8 százalékot tesz ki. Ám minden tíz számítógép-használó közül már csak kettõ tudja, hogy mi is az az operációs rendszer. A szövegszerkesztõjüket használva azt hiszik, hogy a szöveget „vindózban" írják, ami nyilván másképp lenne, ha legalább két-két népszerû operációs rendszer, illetve irodai alkalmazásokat tartalmazó programcsomag maradt volna versenyben. Az asztali operációs rendszerek közötti verseny azonban már 1995-ben végképp lezárult a Windows 95 és a Windows NT megjelenésével. Ezeknek a sikerét a cég az egyenlõ versenytársak között vívott dinamikus újító és hihetetlenül agresszív (és már akkor is sokat vitatott) marketingpolitikájának köszönhette. Ehhez hozzájárult persze a versenytársak bambasága is. Különösen az IBM elhibázott terjesztési politikája, amely kivégezte az OS/2 operációs rendszert, a fanatikus rendszergazdák kedvencét. A Microsoft szemfüles és ötletes kereskedelmi praktikái már ekkor nyílt támadásoknak tették ki a céget. A cég ugyanis a minden számítógépbe szükséges merevlemezek gyártóinak úgy árulta az operációs rendszert, mintha hardver lenne. Minden egyes legyártott merevlemez után jogdíjat szedett, akkor is, ha a merevlemezre végül nem az õ operációs rendszerét telepítették.

Siker után pánik

Az 1995-ös év az operációs rendszerek terén szerzett monopólium kialakulása mellett (melynek üdvös hatása volt, hogy az egyeduralkodó rendszer de facto szabvánnyá válhatott) egyben az internetböngészõk közötti háború megvívásának a kezdetét is jelentette. Ez a harc az operációs rendszer monopóliumának birtokában alig volt egyenlõtlenebb, mint az öbölháborús affér, és nemigen tartott hosszabb ideig sem. A webböngészõ feltalálói, a Netscape alapítói ekkorra már megteremtették a böngészõk piacát, és minden 10 eladott böngészõbõl már 7-8 az övék volt, amikor megjelent a Microsoft a maga kicsit buta internet Explorer programjával. Pedig Bill Gatest eredetileg nehezen tudták meggyõzni munkatársai az internet üzleti hasznosíthatóságáról. Végül talán az az érv gyõzött, hogy a konkurensek böngészõprogramjai esetleg fölfejlõdhetnek, és operációs pótrendszerekké válhatnak, megszüntetve ezzel a Microsoft uralkodó helyzetét az operációs rendszerek terén. A Microsoft a piaci késedelem miatti pánikjában elõször egyenesen ingyen kezdte osztogatni a 3-as számú internet Explorer böngészõprogramját, majd más termékeinek árából kedvezményt is adott annak a számítógépgyártónak, amely az õ böngészõjével installálva árulta készülékét. Ez a lépés rögtön heves tiltakozást váltott ki a konkurenciából, amire válaszul az év közepén a Windows 95 immár a böngészõ integrált 4-es verziójával együtt jelent meg. Néhány hónap alatt meg is szûnt ezzel a böngészõk piaca, azóta a böngészõért külön pénzt kérni nem lehet. A Netscape be is szüntette saját böngészõjének árusítását, és szabad forráskódú ingyenes termékké tette azt, a világháló felhasználóira bízva a további fejlesztést. Sajnálatos módon ezzel együtt a Microsoft sem fejlesztette tovább - konkurencia híján - olyan õrült tempóban a saját böngészõjét.
Ekkor vált egyértelmûvé, hogy a monopolisztikus operációs rendszer abszolút hatalmat ad tulajdonosának a piacon. Ekkor kezdõdött meg a Microsoft pozíciójának vizsgálata, mely jogilag a Windows és az internetböngészõ integrálásának jogossága köré fonódik. Sajnálatos módon szakmailag teljesen védhetõ Bill Gates azon álláspontja, hogy egy modern operációs rendszer elválaszthatatlan része a böngészõ. Ugyanakkor a modern információs gazdaság sem létezhet egyetlen monopolhelyzetû operációs rendszergyártóval a nyakán, mert az lefékezné a technikai innováció ütemét.
A Microsoft népszerûségét rögzítõ közvélemény-kutatók elfelejtették megkérdezni a felhasználókat, hogy a jövõben hiányozna-e nekik például a RealPlayer internetes rádió és zenelejátszó, amely másfél éven belül szintén a Netscape sorsára juthat, ha a Microsoft jelenlegi gyakorlatát folytathatja. Erre a képzeletbeli veszteséglistára még legalább 8-14 olyan alkalmazás kerülhetne föl, amelyet közvetlenül veszélyeztet az óriás. Közéjük tartoznak a tömörítõprogramok, szövegfelismerõ és beszédfelismerõ alkalmazások is. Az adatbázis-kezelõk piacát is felforgatná, ha a hálózati kiszolgálójába a Microsoft integrálná SQL kiszolgálóját, amely szakmailag még kevésbé lenne támadható, mint a böngészõ integrációja, ám kétségkívül itt is a Microsoft elsõsorban az operációs rendszerek terén megszerzett monopóliumával érne el abszolút fölényt az adatbázis-kezelõk PC-piacán. A szoftveripar másik óriása, az adatbázis-kezelõk piacát vezetõ Oracle és az apróbb szoftvercégek pontosan érezték is a fenyegetettségüket. A Microsoftot nem is az elégedetlen felhasználók perelték be, és nem is az integrált böngészõ miatt. Voltaképpen Washington államot figyelmezteti 19 másik szövetségi állam, élen a Szilícium-völgynek otthont adó Kaliforniával, hogy a redmondi fenegyerek hagyja élni szoftvercégeiket, különben dühbe jönnek. Mivel Amerikában köztudomású, hogy a cselekvési szabadság ott végzõdik, ahol a másik orra kezdõdik, ez a régi szabály az új gazdaságra is érvényesnek bizonyult.

A Linux tarolhatott volna

Kérdés, hogy miért nem indult be már korábban a piac természetes önvédelmi reakciója, hiszen a többi gyártó összefoghatott volna, hogy közösen fejlesszenek ki egy alternatív operációs rendszert. Az ingyenesen terjedõ, a Microsoftnak sok fejfájást okozó Linux alkalmasnak is tûnt volna erre. Egy erõsen támogatott és ingyenesen terjesztett Linux ugyanúgy letarolhatta volna az operációs rendszer piacát, mint ahogy a Microsoft tette azt az internet Explorer böngészõ integrálásával. Ám a cégek Linux-nak nyújtott támogatása kimerült a retorikában. Az IBM gõzerõvel saját csoda-unix rendszerén dolgozik, melybõl várhatóan még sokáig nem lesz semmi. A Compaq pedig, a zászlajára tûzött Linux-lobogó ellenére is, csak Windows-zal árulja az asztali PC-it, és e stratégia feladására perrel sem lehetett rákényszeríteni. A redmondi óriásbirodalom azzal védekezett a támadások ellen, hogy nincs külön böngészõpiac, illetve operációsrendszer-piac, és hogy a globalizálódó gazdaság piacai egyébként is olyan gyorsan változnak, hogy a termékek gyors elavulása miatt egyes piacok 4-5 év alatt teljesen megszûnhetnek, ezért indokolt volt (a kelleténél talán vehemensebb) igyekezetük. Egyúttal bejelentették új szoftverértékesítési stratégiájuk, az Új Generációs Windows Szolgáltatások (NGWS-New Generation Windows Services) bevezetését. Ez oly mértékben megváltoztatja a szoftverértékesítési szokásokat, hogy a per tárgyát képezõ állítások és fogalmak sokasága válik értelmezhetetlenné. Mindez azonban a versenytársak szemében csak olaj a tûzre. Az új üzleti modellben nagyon olcsón, akár ingyen is hozzá lehet majd jutni a szoftvereikhez, azonban havidíjat kérnek attól, aki az internetre csatlakozva használni kívánja azokat.
A havidíjért cserébe terméktámogatást, folyamatos javítócsomagokat, frissítést és mindenféle hírcsatornákat ígérnek.
Ugyanakkor az interneten keresztül képesek lesznek megakadályozni az illegális szoftverhasználatot, miután folyamatosan „látják" a világhálón valamennyi felhasználójukat. A rendszeres havidíjnak köszönhetõen a bevételek ezentúl egyenletesen folynak be, a kedvezõbb indítóárral pedig az ingyenes Linux-termékekkel is versenyképessé válnak. A havidíjat a nem túl magas, 10 dollár körüli összegre tervezik, ami viszont hosszú távon az egyszeri vételárnál nagyobb bevételre ad majd lehetõséget. Ennek az üzleti konstrukciónak legalább 40-50 egyéb apró elõnye van még a felsoroltak mellett, és valószínû, hogy rövidesen általánossá válik a konkurencia körében is. Ám rövid távon oly mértékû üzleti elõnyt biztosítana a Microsoftnak, hogy ezzel a bejelentéssel a cég végkép megerõsítette az ellenérdekelt felek eltökéltségét, hogy korlátozzák a Microsoft terjeszkedését.
Kérdéses, hogy milyen racionális módja lehet egyáltalán a korlátozásnak, és az mennyire bizonyul hatásosnak. A szövetségi igazságügy-minisztérium április 28-i hivatalos álláspontja szerint az operációs rendszert fejlesztõ részleget leválasztják a cégrõl, ezzel mintegy kettészelve a vállalatot. A hivatalos érvelés mellett azonban sokkal fontosabbnak tûnik az a kérdés, hogy lehet-e a cég tevékenységét, és még inkább a meglevõ monopóliumát a jelenlegi PC-szoftverekre korlátozni. Tavaly ugyanis sorra megjelentek az alternatív internetezõ eszközök, így a játékkonzolok, a mobiltelefon és a menedzserkalkulátor ötvözésébõl megszületõ, mobil internetezésre alkalmas mütyürök, valamint a különbözõ, tévére csatlakozó internetezõ dobozok is. A jövõ internetezõi, és még inkább az interneten vásárlók többsége is ezeket az alternatív eszközöket használja majd a világháló elérésére. A Microsoft máris webtelevíziót fejleszt, gyártani kívánja a mobileszközök operációs rendszereit is, és a játékkonzolok sikerén felbuzdulva máris bejelentette, hogy 2001-ben elkészül a saját X-box névre hallgató játékszámítógépe is. A microsoftos PC-uralomba már-már beletörõdõ és maguknak új területet keresõ gyártókat aligha lehetne jobban a Microsoft ellen hergelni, mint az ilyen bejelentésekkel. Ha viszont az alternatív internetböngészõ eszközök piaca az elõrejelzéseknek megfelelõ mértékében bõvül, akkor igazuk lesz a Microsoft jogászainak: a PC-szoftverek piaca rétegpiaccá válik, s az ott szerzett monopóliumát a versenytársak el is fogadják, fogadhatják.
Kalifornia állam nem fogja eltûrni, hogy a Szilícium-völgybeli cégei hiába találnak ki és visznek sikerre egyre újabb termékeket, még mielõtt az állam nyereséges adófizetõivé válhatnának, a redmondi óriás tönkreteszi õket azzal, hogy az eredeti ötlet csúf és buta utánzatait a Windows-zal együtt ingyen kezdi osztogatni.
A globalizálódó világ új gazdasági mechanizmusa olyan sebesen robog, hogy az elemzõk, politikusok és jogászok alig gyõzik figyelemmel követni. Lemaradnak az események mögött, mint ahogy lemaradtak az internet explorer történetérõl is. Ám ezúttal úgy tûnik, idejében reagálnak. Az már az angolszász precedensalapú jogrendszer sajátossága, hogy csupán egy megtörtént esetre hivatkozva fejleszthetõ ki új joggyakorlat. Az internet explorer esete ily módon tökéletes modelljéül szolgál a jövõben várható folyamatoknak. Az eset azt a kérdést is felveti, hogy az új gazdaság igényel-e a korábbinál intenzívebb állami felügyeletet, és ha igen, milyen jellegût. Mindenestre a Microsoft-per korszakhatárt jelent a piacok szabályozásában, az informatikai ipar területén mûködõ multinacionális cégek felügyeletében. Kíváncsian várjuk hát a minisztérium döntését, és legfõképp azt, hogy annak az lesz-e a hatása, amit várnak tõle.

Bayer József András - Népszabadság

 ?