ocskos egy éjjel volt. A gennyes Hold fenn döglött a sötét égen. Az utca üres volt, mint a kurvák szíve.
De hirtelen iszonytató zaj rázta meg a Lágymányos Avenue házainak ablakait. Csak nem a Retkes Férgek vad hordája közelít? Nem. Õ volt az. Egyedül. A Kemény Csávó. Egy dögös chopperen ült. A hátsó kerék egy 335/45 zr 60-as Pirelli volt. Az elsõ pedig egy NDK-s babakocsi tömörgumi aprókereke. Megállt az ivó elõtt, leállította a 20 Zetor hangerejével versenyre kelõ paripáját. Hanyag mozdulattal leszállt a géprõl, és egy pillanatra megállt. Most bárki jól szemügyre vehette. Hideg tekintetet, kemény vonásokat, zsír-zselés copfot, nagy bicepszeket, bika termetet viselt az a bozótarcú vadállat. Ezek jól kiegészítették rézszegecsekkel díszített bõrdzsekijét, kopott farmerét és négerborda döngetõ ormótlan motoroscsizmáját.
Ekkor mérhetetlen lazasággal cigarettát sodort magának, és meggyujtotta a gyufát smirgliszerû borostáján, majd a még parázsló szálat rápöckölte egy épp arra haladó British Petrol kamionra. A csótány ürülékkel nemesített dohány fanyar illata betöltötte a környéket.
Berúgta az ivó ajtaját. A pincér máris ugrott és összesöpörte a fûrészport. A csodálkozó képû pincért szemenköpte, és elindult a bárpult felé. Ledobta magát az ülõkére és mély, szadistoid, fojtott, kemény hangján megszólalat:

    - Hozzad!

A mixer már rohant is, és kisvártatva elétette a lángoló italt. Keritésszaggató, emberpróbáló, bikabaszó, erõs lucernapálinka volt. Egy hörpintésre kiitta. Remegõ kézzel töltöttek újra neki.

    - Szóval ráléptél a kedvenc kavicsomra?! - mondta egy mellette álló alaknak, de már nyomban a tettek mezejére is lépett, az ipse letépett álkapcsát a pult mögé dobta, az meg nem tudott lehajolni elgurult szemgolyójáért a kettétört gerincével. A Kemény nem szarozott tovább; a kibomló beleivel megfojtotta a szerencsétlent.

    - Nõ kéne! - fûzte tovább gyér gondolatait a Nagymenõ.

Egy szakadt rihe telepedett melléje. Õ csak annyit mondott, hogy kívánlak; s máris véresre harapta a gáré ajkait. Egy heveny belsõ vérzéseket okozõ tapizás után letépte a csajszi ruháit. Feldobta a levegõbe a nõt, s míg az földet ért tucatszor magáévá tette. Végül levezetésként jól belerúgott a rángatózó vaginamumusba. A csaj bõrizomtömlõin vánszoorgva kicsúszkált a képbõl. A Mokány megingatta a fejét.

    - Már megint egy kurva unalmas este! - mormogta magában, és elindult a kijárat felé. Kivette a szája sarkában fityegõ cigarettacsikket, és elnyomta egy épp arra járó pufók napközis homlokán.
Ezután némán felszállt motorjára, kegyetlenül felbõgette, és elporzott vele a távolba. A sötétség hamar befogatta ponttá zsugorodó sziluettjét. Ismét csend ereszkedett a kihalt utcára.

Unger Zsolt.