Még, még, még és még!
A burzsujnak sosem elég.
Láss, láss, láss, már láss,
Sorsod az elpusztulás!
Az országnak harmada éhengebed,
Az éhség, a szenny marja fel testedet,
Éhhalálra ítélt ez a rend.
A gégédre hurkol statáriumot,
És tapsolnak hozzá a rongy árulók,
Büchlerek, Propperek, Peyerek.
Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban,
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább!
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!
( Rég, rég, rég volt, rég.
A szovjetek emléke ég!
Most, most, most és most,
A burzsoá rendet taposd!
Ha dolgozol, vagy ha nem, egyforma kín,
Elpusztulsz a burzsujok éhbérein,
Grófi földön a gyűlölet nő.
Egy tányér levest odalöttyent eléd,
És szólni, ha mersz, sortüzet küld beléd,
Véres számolás órája jő.
|
|
Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát! )
Tudd, tudd, tudd, hát tudd!
Gyújtják az új háborút.
Vedd, vedd, vedd csak vedd
Kézhez a fegyveredet.
A Szovjetek ellen ha áll a menet,
Hát küldd a pokolba a tisztjeidet,
Fordítsd rájuk a puska csövét!
Hogy vesszen, hogy vesszen a burzsoá rend.
Ez a láng, ez a harc új uralmat teremt,
Dolgozók hatalmát, Szovjetet.
Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!
|
